

Ezúttal a Hachimaan volt a viadal legradikálisabb átépítése, így nem meglepő, hogy a teljesen átlényegült motor 9 572 szavazatot, azaz a 30 094 beérkezett voks 31%-át söpörte be a www.hondacustoms.com oldalon. Ez egy bobber stílusú, japán formajegyeket viselő, mélykék fényezésű gép megannyi egyedi alkatrésszel, ami a 2022-es Honda Customs-győztes MAAN Motocicli Audaci (@motocicliaudaci) műhelyében látott napvilágot – akkor egy CMX500 Rebel-átépítéssel diadalmaskodott a talján gárda
Gratulálunk az újabb győzelemhez! Milyen érzés másodjára is megnyerni a Hondacustoms.com motorépítő-versenyt?
Nos, nagyszerű érzés, elégedettnek érzem magam. Első alkalommal sok tényező segíthet. A közönség, a sors, a kezdők szerencséje... de másodszor is elhódítani a trófeát igazán nehéz feladat, soha nem lehet biztosra venni, hogy sikerül. Afféle jóváhagyás, ami megerősít bennünket, hogy jó úton járunk.
Mi ösztökélt benneteket a Hachimaan megalkotására, és ez miként befolyásolta a végső koncepciót?
Egyszer már részt vettünk a versenyben, így szinte kötelező volt még magasabbra helyeznünk lécet. Annál is magasabbra, mint a radikális Maanboard esetén. Mindazonáltal próbáltunk úgy eljárni, hogy minden tiszteletet megadjunk a márkának, és ne veszítsük szem elől a mérnökök és a tervezők látomását. Mikor megpillantottuk az átépítésre szánt gépet, nevezetesen a gyönyörű 350S-t, már tudtuk, hogy tökéletes cafe racer, scrambler vagy brat style bringa válhat belőle. Ezért aztán arra törekedtünk, hogy a lehető legtávolabb ússzunk a fősodortól, s valljuk be, igazunk lett! Mi úgy gondoltuk, hogy ennek a modellnek a léghűtéses, egyhengeres erőforrás a legszebb része, s ezt kívántuk kihangsúlyozni. Az alapötlet az volt, minden egyéb összetevőt a háttérbe szorítsunk, és arra használjunk, hogy kiemelje a motort a formavilágból. Mindemellett a japán chopperek is megihlettek minket. Minimalista stílusban fogantak, karcsúak és függőleges motorra épülnek – ez egy újabb tisztelgés a felkelő nap országa előtt.
Melyik összetevő módosítása jelentette a legnagyobb kihívást, és hogy oldottátok meg a feladatot?
Egyértelműen a váz hátsó részének átformálása volt a projekt legfontosabb része. Ezzel teljesen átrajzoltuk a motor vonalait, márpedig az eredeti formavilág tökéletesen kiegyensúlyozott és harmonikus. A teljes folyamat során tiszteletben kellett tartanunk az alapmodellre jellemző összhangot, valamint az üres és a beépített helyek váltakozását. Úgy kellett újra gondolnunk a koncepciót, hogy közben nem alkudhattunk meg az esztétikumot illetően. Úgy hisszük, hogy a rövid idő alatt, ami rendelkezésünkre állt, sikerült olyan motorkerékpárt létrehoznunk, melyre minden irányból jól esik rápillantani. Egységes és kiforrott – minden vonal feszes és a helyén fut!
Melyik a kedvenc Hachimaan-alkatrészed? Ki tudnál emelni egy részletet?
Az én kedvencem határozottan a kézi kapcsolású váltó. Nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy emellett döntöttük, hiszen sokkal egyszerűbb lett volna a kormányon hagyni a kuplungkart, de nem lettünk volna következetesek a csupaszítás terén. Minden egyes alkatrészt átdolgoztunk a letisztultság jegyében, a kormányt is megszabadítottuk a karoktól és a vezetékektől.
A kézi kapcsolású váltó nem arról híres, hogy olyan praktikus lenne, mint a DCT, de már az építés kezdetén elhatároztuk, hogy igazodunk a stílus követelményeihez. A váltógombként használt biliárdgolyónak pedig mindig nagy vonzereje van.
Mennyi időt vitt el a teljes építési folyamat, és mely részeknél adódtak nem várt bonyodalmak?
Kaptunk egy hívást márciusban a Honda Olaszországtól, hogy a befejezés határideje május 15. Igen ám, de közben volt egy Honda CL500-rendezvényünk Afrikában, úgyhogy a munka megszervezése volt a legfontosabb feladat. Nem kevesebb, mint 250 órát dolgoztunk a motoron mindössze 20 nap alatt. Reggel, este, éjjel... Aztán mindent elküldtünk fényezésre a Willy Motoarthoz Milánóba. Míg mi az afrikai sivatagban küzdöttünk, Willy lefestette a motort és visszaszállíttatta a műhelyünkbe. Három nap alatt mindent összeszereltünk és átvizsgáltunk, hogy rendben legyen. Szerencsére nem adódott különösebb problémánk. Ha adódott volna, aligha végzünk a megjelölt határidőig. Az egész folyamatot a vonalak tanulmányozása, a ránk váró feladatok meghatározása és a csapat szervezése előzte meg.
Hogy lehet egyensúlyozni a forma és a funkció között egy épített motor esetében?
Ha custom gépet rakunk össze, elsősorban az érdekel minket, hogy milyen érzéseket vált ki az adott motorkerékpár a szemlélőben még mielőtt felülne rá. Így volt ez a Maanboard, majd a Hachimaan esetében is – elképzeltük, ahogy a biarritzi homokon versenyez. Láttuk magunk előtt, ahogy végiggurul a tengerparton és felkelti a járókelők figyelmét. Egy „lassú” motor, amiről azt feltételezné az ember, hogy hosszú löketű. Ha egy motor jó érzéseket kelt benned, a forma és a funkció egyé válik. Ugyanakkor a Hachimaan esetében a forma nyilván előnyt élvezett a funkcióval szemben, elvégre aki az ilyen motorokat szereti, elsősorban a stílusra érzékeny. Egy kicsit olyan, mint analóg fényképezőgéppel vagy kamerával rögzíteni az eseményeket: kevésbé kényelmes, mint egy digitális eszközzel, de roppant vonzó és a kielégítő.
Mi teszi a GB350S-t eszményi alappá az átépítésekhez?
A GB fantasztikus kiindulópontnak bizonyult, nagyon rég nem láttunk ilyen kiváló alapot. A verseny résztvevői szerették volna kiemelni karakterét, bemutatva, hogy a GB a customgép-építők álma, s néhány módosítással bármivé átalakítható. Lehet soft custom, versenymotor, flat track legenda, sőt akár extrém chopper is! Egyszerű szerkezet, ugyanakkor nagyszerű műszaki megoldások jellemzik, így az egyik kedvenc modellünk a Honda kínálatában, még a garázsátépítések megszállottjait is elkápráztatja. Persze legfőbb fegyvere maga a motor. Igazi mestermű!
Dolgoztatok már a GB350S-en, a CMX500 Rebelen és számos egyéb típuson a verseny kapcsán, de mi lenne az álomgép a Honda palettáján, amit a legszívesebben kezelésbe vennétek? És milyen formát öltene?
Ez egy trükkös kérdés, tudom ám! Nekem a kis összlökettérfogatú motorok a gyengéim, ezért is kedvelem a Monkeyt, amit szintén használtam már versenyeken. Ezen kívül szerintem a Dax, a GB (a végtelen lehetőségek miatt) és a CL500 kellőképpen sokoldalú még.
Mivel a hat éve megrendezett versenynek eddig öt különböző győztese volt, a MAAN Motocicli idei elsősége azt jelenti, hogy az olasz építők csapata az egyetlen, amely kétszer is diadalmaskodott a Honda Customs-on.

A „Mia” egy stílustiszta, korhű café racer, így nem meglepő, hogy szoros küzdelemben maradt le az első helyről a győztes Hachimaannal szemben. Ez a motor a TubaisMoto (@tubaismoto) műhelyéből érkezett, és sajátos formavilágát meghatározza a 60-as éveket idéző, szinte függőlegesen álló első idom, a régies légterelő, az alacsonyan futó, fekete kipufogó, valamint a látványos, fűzött küllős kerék.
„Örülünk a második helynek, de igazság szerint csalódást keltő, hogy csak egy hajszállal csúsztunk le a győzelemről. Mindenesetre fantasztikus élmény volt részt venni a versenyen, és ez a gyönyörű, kortalan motor a kereskedésünk ékköve lesz” – nyilatkozta Xavier Paiva, TubaisMoto projektvezetője.

Akárcsak tavaly, most is Németország hódította el a képzeletbeli dobogó alsó fokát a visszafogottan elegáns Grand (B)rix Sporty Bike-kal. Ez az arany-fekete színösszeállításban pompázó szépség Frankfurt legfontosabb Honda-kereskedésében, Honda Centre-ben (@hondamotorrad_de) készült, és olyan egyedi megoldások teszik különlegessé, mint az alacsonyabban rögzített és sportosabb kormány, az arra rögzített visszapillantó, valamint a régies markolat, ami letisztult, stílustiszta café racerré varázsolja a csupaszmotort.
„Megmutattuk, hogy mennyire kreatív és lenyűgöző lehet egy átépített motor” – jelentette ki Klaus-Peter Kniedel, a Honda Germany motoros sajtókapcsolatokért felelő munkatársa. „Roppant elégedetten és büszkén távozunk ezzel a harmadik hellyel, mivel háromszor vettünk részt a versenyen, és már másodszor állhattunk dobogóra.”